„Mikor a gyermek gőgicsél, S mint virággal az esti szél,
az Isten-tudja, mit beszél! az anyja vissza úgy beszél,
Csak mosolyog és integet… oly lágyan és oly édesen…
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet? De őt sem érti senkisem.
Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.
(Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek…)
